Artur Rimbaud az 1800-as évek egyik legismertebb és legkiemelkedõbb költõje volt: zsenialitásáról ódákat zengtek, műveit imádták az emberek, ám kevesen tudják róla, hogy verseinek legjobbjait szinte gyerekként, 15 és 19 éves kora között írta. Rimbaud vidékrõl Párizsba szökve, kissé naiv, a végletekig romantikus ifjúként a nagyvárost járva keresi más költõk társaságát és így hozza össze a sors 1871-ben kora másik irodalmi nagyságával, a megbotránkoztató életet élõ Paul Verlaine-nel. A művészpáros kapcsolata rövidesen nem csupán a versek területére terjed ki, hiszen a feleségével folyamatosan kegyetlenkedõ mentor, Verlaine, érzelmileg is az ujja köré csavarja a nála tehetségesebb Rimbaud-t. Kettejük viharos szerelmi viszonyát nemsokára az árulás, az erõszak, a testi- és hatalomvágy, a bujaság, a megalázás és féltékenység sötét örvénye húzza mind mélyebbre.